background

Szomolya

Szomolya Egertől 18 km-re keletre a Bükk hegység lábainál a Kánya-patak völgyében fekszik. A település első írásos említése 1269-ből, egy adománylevélből való. A település ekkor még előnévvel: Ighazosszumula (Egyházasszomolya) szerepel. A község már a XIII. században két részből állt: Egyházas-, és Felsőszomolya. 1486-ban a felsőtárkányi karthauzi kolostor priorja megvásárolta Felsőszomolya pusztát. A falunak több birtokosa is volt, közülük hosszú ideig az egri káptalan, aki még 1935-ben is 1208 kataszteri holdat birtokolt. A törökök a községet feldúlták és adófizetésre kötelezték. Földrajzi helyzete miatt azonban sem a török, sem a kuruc kor harcai nem tettek nagy kárt a faluban. A falu, Gömbös Gyula egykori miniszterelnök tiszteletére – halála után – 1937-ben felvette a Gömbösfalva nevet és 1945-ig Gömbösfalvaként szerepelt az egykori térképeken. Szomolya az 1930-as években virágzó település volt, a szomolyai cseresznyének jelentős külföldi felvásárló piaca volt. A falu főterén álló Gömbös Gyula szobrot 1945 után Szomolyáról szekéren elszállították ismeretlen helyre. Egyesek azt mesélik, hogy ma is a faluban van, elásták. Biztosat senki sem tud.

 

A falu XIII. századból származó román stílusú temploma helyén épült a XIX. század végén a ma is látható római katolikus templom (titulusa: Kisboldogasszony), melynek keresztelőkútja, szenteltvíztartója Árpád-kori. A román kori templom faragott köveit a temető kerítésébe építették be. Innen kibontva az egri vármúzeumba kerültek, s ma a kőtárban vannak elhelyezve.

A kőbányászat és kőfaragás elterjedése ezen a vidéken természeti adottság eredménye. Az összesült dácit- és riolittufa igen jó építőanyagnak bizonyult és az alapanyagot a falu határában bányászták. A pincéket és barlanglakásokat a domboldalak riolittufájába vájták. Kőbefaragott juhhodályt is találunk a település északi szélén.

Egy 1862-es összeírás szerint a faluban 82 barlanglakás volt, a két világháború között pedig 172 barlanglakásban 820 személy lakott. 1971-ben 39 ilyen ház található a községben, ebből 27 lakott. Országosan is jegyzett barlanglakás a Toldi utca 28. szám alatt található műemléki védelem alatt álló tájház.

Nevesek voltak a falu kőfaragó mesterei, a település hangulatát, utcaképét ma is meghatározzák a rakott kőfalak, kőkeresztek, szobrok, ámbitusoszlopok – mind a helyi kőfaragók munkáját dicsérik. Híres kőfaragó család tagja volt Szalóki Márton. Nem tanulta a kőfaragást, csupán kedvtelésből művelte azt. Talán éppen ezért, bármilyen, a legfantasztikusabb elképzelést is kőbe tudta faragni. Élete vége felé látását elveszítette. Utolsó munkáit vakon készítette. A falu és környéke csak úgy ismerte, a vak szobrász. Lakóhelye, a mai Kossuth L. út 38. szám alatt volt.

Pincéjének bejáratát két kőoroszlán díszítette, amik most a ház kapuzatán találhatók. A pince bejárata felett egy relief található, bibliai eseményekkel, és történelmi alakokkal. Az időjárás a reliefet igen erodálta. Élete végén, már vakon a pincébe két kőfülkét vájt. Az egyikben apró oltárt találunk Krisztussal és Máriával. A másik kőfülkében egy kőből faragott ágy van. Élete végét teljes visszavonultságban, világtalanul itt töltötte.

Érdemes felkeresni a falu központjában álló fazekas házat. A mester országszerte híres kerámiáiról, az udvarán faragott kőgyűjtemény található Szomolya múltjából. A falu háziorvosának, Dr. Molnár Istvánnak a kőgyűjteményében az 1900-as évek elejétől lehet látni szobrokat, sírköveket, kőedényeket.


Szomolya község határában négy lelőhelyen – 13 kaptárkövön – összesen 137 db fülke van. A településtől nyugatra emelkedő Vén-hegy lejtőjén, a Kaptár-rét fölötti domboldalon nyolc nagyobb, kúp alakú kaptárkövekkel tagolt riolittufa-vonulat húzódik, ahol összesen 117 kaptárfülkét számolhatunk meg. Ebben a völgyoldalban sorakozik az összes magyarországi kaptárfülke egyötöde. Ugyanitt, a Bükk egyik legnagyobb tufakúpján, az úgynevezett Királyszékén, egyetlen sziklatömbön 48 db fülkét lehet összeszámolni.

A kaptárkövek területén 1958-ban kőbányát nyitottak, ezt követően többen is felszólaltak a kaptárkő-csoport megmentése érdekében, sürgetve védetté nyilvánításukat. Bár ezt követően a megyei tanács betiltotta a bányászatot, de az addigra már tetemes károkat okozott. 1960-ban végleg rendeződött a természeti és kultúrtörténeti emlékek sorsa: az Országos Természetvédelmi Tanács természetvédelmi területté nyilvánította a sziklavonulatot.

A Szomolyától nyugatra emelkedő Ispánberki-tető peremén és nyugati oldalában, a falutól keletre található Gyűr-hegyen, valamint az északra lévő Csobánkán szintén találhatóak kaptárkövek. A kaptárkő elnevezés a fülkés sziklákra csak Szomolyán volt használatos.

A faluban a gyümölcstermesztés évszázados hagyományokra tekint vissza, különösen ismert és kedvelt a rövidszárú feketecseresznye, amelynek jellegzetessége még bordós-piros húsa és egyedi íze. A helybeliek hasonlóan büszkék az itt termő, kiváló minőségű szőlőre is, amely az Egri Borvidék legfinomabb borainak alapanyaga.

(Fotó: Sárdi A. Zoltán 'fotóDIAZ' - Budapest)

Szomolyán megtalálható néhány igazán jó borospince. A kis és nagy magánborászatok minden tekintetben a kornak megfelelő, színvonalas kikapcsolódást biztosítanak. A borászok elhivatottsága, tudása tiszteletet ébreszt azokban, akik elpoharazgatnak velük a kóstoláson.

 

A Bükkaljai Kő-út Szomolya település kiadványai:

magyar english deutsch  polski

 

Vissza Sirok településre Tovább Tard településre
2017  Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület