background

Demjén

Demjén Egertől 7 km-re a Bánya-hegy alatt, a Laskó-patak mellett fekszik. A település első írásos említése 1331-ben történik, Demyen névalakban. 1363-tól kezdve az egri püspökség birtokában volt. Az 1486. évi urbárium elmondja, hogy Demjén község ebben az időben püspöki birtokot képez, Szarvaskő várához tartozik, s határában van egy elpusztult falu. Későbbi okmányok Kisdemjénnek nevezik ezt a középkori települést, mely 1486 után sosem népesült be többé. Eger 1552. évi ostroma idején a törökök elpusztították, s teljesen lakatlanná tették. 1558-1564 között kezdett újból benépesülni. Lakói 1687-ben is az egri püspökség birtokát képező Szarvaskőhöz fizették a földesúri szolgáltatásokat, de súlyos pénzösszegekkel adóztak a török földesúrnak és a török császárnak is. Eger visszavételéért folyó hosszú ostrom idején Demjén népe elmenekült a császári zsoldosok zaklatásai elől, s a falu másfél évtizedre ismét elnéptelenedett. 1701-ben, főleg Gömörből idetelepült emberek indították el újból a falu életét.

 

A demjéni lakóházak építőanyaga emberemlékezet óta a kő. A XVIII. század első évtizedeiben a püspök-földesúr megindította itt az uradalom építkezéseinél a jól felhasználható riolittufa bányászatát a Szőlő-hegy aljában (Nagyeresztvényi-kőfejtő). Demjéni kőből készültek a barokk Eger szobrai; többek közt a város egyik jelképének számító bazilika díszei és szobrai is. A kővágás és a kőfaragás a XIX. század végén több mint 10 üzemben folyt a faluban, jelentős bevételi forráshoz juttatva az itt élőket. Az itt fejtett kő nem csak a szobrászat alapanyagként, de mint építőkő is kiválóan hasznosítható volt. Ennek köszönhetően a demjéni kő eljutott a Dél-hevesi-sík falvaiba, egészen a Tisza mentéig. A település mellett számtalan helyen megtalálhatók a hajdanán kézi művelésű bányák felhagyott udvarai, melyeknek falain még ma is láthatjuk a feszítőékek nyomait. E régi kőfaragómesterek tiszteletére lett kialakítva egy kőkultúrát bemutató tanösvény, amely egy túrán keresztül végig kíséri a látogatókat az egykoron használt, kőbányákhoz vezető úton, ahol megtekinthetik a múlt kőlelő helyszíneit a település közvetlen közelében.

A Bükkalján nem csak a kőből építkeztek, hanem a kőbe is. Ezt leginkább a falu nagyszámú borospincéi szemléltetik (összesen 304 darab). Ezeknek talán legszebbike a Bem utcában és a Szépasszonyvölgy utcában található. Az itt élő ember nem csak pincéjét, hanem gazdasági épületeit, sőt, olykor lakhelyét és hétköznapi életterét is a kőbe vájta.

Ennek köszönhetően készülhetett a falu északkeleti határában, a Hegyes-kő déli oldalába vájt monumentális méretű kőhodály. A több – sziklából kifaragott – kőoszlopokkal alátámasztott hodály közel 200 m² alapterületű.

A lakófunkció bemutatására szép példát láthatunk a település északnyugati határában, a Laskó-patak egyik mellékvölgyének oldalába faragott Remete-lak sziklahelységében. A néphagyomány szerint a helységet remeték használták. A pincehelység ajtaján belépve még ma is láthatjuk a hajdani - szintén az alapkőzetből kifaragott - tűzhely és fekhely nyomait, és a falba faragott polcként funkcionáló tároló-vakablakokat. A Remete-lak külső sziklafalán hat kaptárfülke nyomait láthatjuk (Remete-völgyi kaptárkövek).

Ettől a kaptárkő csoporttól lényegesen jelentősebb a Demjén központja fölé magasodó Bányaél (Kő-tető) sziklafala, ahol 23 darab fülke található. A Bányaél fülkéi felett mesterségesen kialakított tető felületébe több helyen lyukakat, üstszerű mélyedéseket, s csatornákat faragtak. Ezek a befaragások nem hozhatók összefüggésbe a kőbányászattal. Rendeltetésük máig nem tisztázódott.

További jelentős kaptárkőcsoport található a településtől északra húzódó Hegyeskő-bérc nyugati, sziklás vonulatán, a Hegyeskő-tetőn, ahol öt egymástól elkülöníthető kaptárkő emelkedik összesen 11 darab fülkével. Ez a terület egyébként jelentős őskori lelőhely, főleg a felső paleolitikum eszközei kerültek elő a felszíni gyűjtések során.

A Hegyeskő-tetőtől keletre fekvő Ereszvény-völgy nevű kaptárkő-lelőhely három sziklavonulatán 25 szikla lett fölmérve.

1363-ban már volt temploma Demjénnek, s már akkor Szent Antal templomnak nevezte az egri Káptalan Magánlevéltár. A templom további sorsa ismeretlen, a huszita betörés vagy a török idők alatt pusztulhatott el, mert az 1696. évi plébánia összeírás már nem említi. A település jelenlegi - műemléki védelem alatt álló - római katolikus templomának építése 1777-ben indul meg Francz József egri kőműves mester vezetésével (titulusa: Páduai Szent Antal). Az egyhajós barokk templom megtartotta a korábbi, 1732-ben Giovanni Battista Carlone által épített templom keskeny, szűkebb szentélyét. Az építkezés 1779-ben fejeződött be. 1781-től neves egri művészek dolgoztak a berendezésén. 1836-ban a tűzvész által rongált épületet megújították.

A templom és a település védőszentjének Páduai Szent Antalnak faragott kőszobra a Petőfi utca és a Kossuth tér találkozásánál található.

Építészeti formakultúrája még napjainkban is követi a heves megyei népi hagyományokat, úgymint a kontyolt háztetőformát és a tornácolást. A Fő út 73. szám alatti lakóház, amely nyeregtetős, szarufás, torokgerendás, háromosztatú, oromzata gazdagon díszített ékes bizonyítéka ennek. A településhez tartozik a XIX. században épült Albert-major – a volt gazdatiszti lak – mely jelenleg magántulajdon. Üzemel a településen egy napjainkban is működő vállalkozás, melynek fő profilja építőiparban használatos kő dísztő elemek készítése.

A Demjéntől 120 m-re, Egerszalók felé található Cascade Barlang- és Élményfürdő Demjén a 690 m mélyről feltörő 68 °C fokos gyógyhatású kénes termálvize révén kedvelt fürdőhely. A barlangfürdő egy tufába vájt építmény számtalan kőfaragással díszítve, mely a múltat idézi a jelen korban.

 

A Bükkaljai Kő-út Demjén település kiadványai:

magyar  english deutsch  polski

 

Vissza Cserépváralja településre  Tovább Eger településre
2017  Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület